Sajnálom, hogy ilyen kevés lett, és kevésszer jelentkezem, de ígérem amint nem kell ennyit tanulnom rögtön hozom a min. 1500 szavas részeket! sara xx
Ben elsietett , szomorúan pillantottam utána.
Hirtelen megfordult és kiskutyaszemekkel nézett vissza rám.
- Azért a számodat elkérhetem? – túrt bele hullámos, barna hajába.
Elmosolyodtam és halványan bólintottam.
- Nem maradsz? – próbáltam marasztalni.
- Nem fogok zavarni?
Óvatosan megráztam fejem és mutattam az irányt a lakásom felé.
- Kivel beszéltél? – hangja rekedt volt. Lassan hátrafordultam és szemébenéztem.
- Miért? – nevettem fel, próbáltam viccessé tenni a szituációt, ami most egyébként eléggé kínos lett.
- Ja, őő mindegy. – nevetett kínosan, majd elnézett félre mintha semmi nem történt.
Lassan engedtem ki a levegőt a tüdőmből majd továbbindultam. Legalább Ő legyen nekem akire támaszkodom ha Harry nincs itthon.
Ez úgy hangzik mintha kihasználnám.. Pedig nem akarom.. Csak szükségem van valakire. Aki megvéd, és törődik velem.
Ben kíváncsi tekintettel tekintett körül a nappalimban.
- Hát nem olyan nagy, de nekem pont jó. – mosolyodtam el, és ő is viszonozta.
Ben szemszöge
Rám mosolygott ismét azzal a gyönyörű, formás szájával.
- Ki mondta, hogy kicsi? – mosolyogtam vissza, ő pedig eltűnt a konyhában.
Finoman húztam végig ujjaim a fekete márványköves konyhapulton. Az egész légteret belengte édeskés ám nőies illata. Bódítva szippantottam még egyet a finom levegőből.
- Been! Figyelsz? – térített vissza a valóságba Vic. – Jó lesz ez? – mutatott kacagva egy pizzafajtára egy pizzázó szórólapján.
- Ömm. Persze. – összpontosítottam nyakánál kilógó csontjára. Kézmozdulatai kecsesen mozogtak és kisugárzása drogként hatott rám.
Ben , fejezd be. Próbáltam visszatérítenem magam álmaimból. Biztosan a barátjával beszélt odalent, és olyanra mint én rám se hederítene.
Végigmértem amikor hátat fordított nekem miközben telefonált a pizzáért. Tökéletes volt. Erős vonzalmat éreztem iránta.
Tekintetem leszegeződött a konyhapulton lévő képekre. Egy kép egy kutyáról. Aranyos. Szülőkkel. Aztán megláttam egy képet amitől összezavarodtam. Harry Styles a One Directionból? Felnéztem a képből és gondoltam biztos csak rajongó. Bár elég furcsa kép. Egy ágyban készült, biztosan akkor készülhetett amikor még aludt.
- Mit csinálsz? – nézett rám majd a képre. Finoman kivette a kezemből a képet és ellenőrizte melyiket néztem utoljára. Zavartan mosolygott felém és mondani akart valamit, de én megelőztem.
- Rajongó vagy? – nevettem cinikusan.
- Olyasmi. – nézett félre. –Menjünk vissza. – Állt fel a székről és már a nappaliban is volt.
- Voltál már koncerten?- kérdezősködött tovább.
- Figyu. Ilyen fontos ez a téma? – próbált mentegetőzni. Nevettünk majd leültünk megnézni, hogy éppen mi megy a tv-ben.
Vic szemszöge
-Kopogtattak. – mondta Ben oda sem figyelve. Nagyon lekötötte a film.
Készítettem a pénzt a pizza kifizetéséhez, és kinyitottam az ajtót.
Két csillogó zöld szempár pislogott fáradtan felém.
- Aludhatok itt? – mondta szinte alva. A meglepetéstől szinte lesokkolódtam , és teljesen elfelejtettem mindent ami körülöttem volt akkor. Megfogtam a kezét már beakartam vezetni , de villámként csapódott belém a gondolat, Ben. Nem szabad meglátniuk egymást. Bent már soha sem láthatnám , Harry meg.. dühös lenne.
Harry lekulcsolta kezét kezeimről és továbbment. Kullogva mentem Haz mögött aki nem is figyelt semmire csak becélozta a hálószobát és csak ment és ment.
- Itt a pizza? – nézett félre Ben és megpillantotta Harryt. Megsemmisülve pillantottam Harryre aztán Benre.
- Ki ez? – nézett felém, és az álmosság egyetlen tünete sem látszott már rajta.
- Ben. – suttogtam – egy barátom.
- Mondd, Vic. Miért kell mindenkivel összebarátkoznod?
- Csak ma találkoztunk először Harry. Ő csak a barátom. – pillantottam mérges szemeibe félénken.
- Barát. – nevetett fel gúnyosan.
- Jegyezd meg haver, Ő az enyém. Meg se próbáld. – azzal besétált a szobámba és magára csapta az ajtót.
- Szóval.. – kezdtem bele.
- Azt hittem nem zavarok. – húzta össze szemeit. Kedvem lett volna eltűnni most.
- Nem tudtam, hogy jön. Azt hittem holnap…
- Tök mindegy. Felejts el. – megfordult és a kardigánjáért ment.
- Nem akarom. – fogtam meg csuklóját, hogy marasztaljam.
Ben szemszöge
Visszanéztem és könnyes szemét épp most törölte meg. Éreztem kis kezeit a nagy csuklómon. Aggódva simítottam végig ujjaimat arccsontja élén.
- N-ne haragudj. – haboztam. – Szólj ha tényleg egyedül vagy. – pillantott rosszallóan a szobám felé.
-Most mennem kell. –mosolyt erőltettem az ajkaimra. – Szia. –erősen összekulcsoltam az ujjainkat majd elengedtem a kezét.
- Hívlak. – hallottam zavarodott hangját, aztán óvatosan becsukta az ajtót.
Vic szemszöge
Ben elsietett , szomorúan pillantottam utána.
Hirtelen megfordult és kiskutyaszemekkel nézett vissza rám.
- Azért a számodat elkérhetem? – túrt bele hullámos, barna hajába.
Elmosolyodtam és halványan bólintottam.
- Nem maradsz? – próbáltam marasztalni.
- Nem fogok zavarni?
Óvatosan megráztam fejem és mutattam az irányt a lakásom felé.
- Kivel beszéltél? – hangja rekedt volt. Lassan hátrafordultam és szemébenéztem.
- Miért? – nevettem fel, próbáltam viccessé tenni a szituációt, ami most egyébként eléggé kínos lett.
- Ja, őő mindegy. – nevetett kínosan, majd elnézett félre mintha semmi nem történt.
Lassan engedtem ki a levegőt a tüdőmből majd továbbindultam. Legalább Ő legyen nekem akire támaszkodom ha Harry nincs itthon.
Ez úgy hangzik mintha kihasználnám.. Pedig nem akarom.. Csak szükségem van valakire. Aki megvéd, és törődik velem.
Ben kíváncsi tekintettel tekintett körül a nappalimban.
- Hát nem olyan nagy, de nekem pont jó. – mosolyodtam el, és ő is viszonozta.
Ben szemszöge
Rám mosolygott ismét azzal a gyönyörű, formás szájával.
- Ki mondta, hogy kicsi? – mosolyogtam vissza, ő pedig eltűnt a konyhában.
Finoman húztam végig ujjaim a fekete márványköves konyhapulton. Az egész légteret belengte édeskés ám nőies illata. Bódítva szippantottam még egyet a finom levegőből.
- Been! Figyelsz? – térített vissza a valóságba Vic. – Jó lesz ez? – mutatott kacagva egy pizzafajtára egy pizzázó szórólapján.
- Ömm. Persze. – összpontosítottam nyakánál kilógó csontjára. Kézmozdulatai kecsesen mozogtak és kisugárzása drogként hatott rám.
Ben , fejezd be. Próbáltam visszatérítenem magam álmaimból. Biztosan a barátjával beszélt odalent, és olyanra mint én rám se hederítene.
Végigmértem amikor hátat fordított nekem miközben telefonált a pizzáért. Tökéletes volt. Erős vonzalmat éreztem iránta.
Tekintetem leszegeződött a konyhapulton lévő képekre. Egy kép egy kutyáról. Aranyos. Szülőkkel. Aztán megláttam egy képet amitől összezavarodtam. Harry Styles a One Directionból? Felnéztem a képből és gondoltam biztos csak rajongó. Bár elég furcsa kép. Egy ágyban készült, biztosan akkor készülhetett amikor még aludt.
- Mit csinálsz? – nézett rám majd a képre. Finoman kivette a kezemből a képet és ellenőrizte melyiket néztem utoljára. Zavartan mosolygott felém és mondani akart valamit, de én megelőztem.
- Rajongó vagy? – nevettem cinikusan.
- Olyasmi. – nézett félre. –Menjünk vissza. – Állt fel a székről és már a nappaliban is volt.
- Voltál már koncerten?- kérdezősködött tovább.
- Figyu. Ilyen fontos ez a téma? – próbált mentegetőzni. Nevettünk majd leültünk megnézni, hogy éppen mi megy a tv-ben.
Vic szemszöge
-Kopogtattak. – mondta Ben oda sem figyelve. Nagyon lekötötte a film.
Készítettem a pénzt a pizza kifizetéséhez, és kinyitottam az ajtót.
Két csillogó zöld szempár pislogott fáradtan felém.
- Aludhatok itt? – mondta szinte alva. A meglepetéstől szinte lesokkolódtam , és teljesen elfelejtettem mindent ami körülöttem volt akkor. Megfogtam a kezét már beakartam vezetni , de villámként csapódott belém a gondolat, Ben. Nem szabad meglátniuk egymást. Bent már soha sem láthatnám , Harry meg.. dühös lenne.
Harry lekulcsolta kezét kezeimről és továbbment. Kullogva mentem Haz mögött aki nem is figyelt semmire csak becélozta a hálószobát és csak ment és ment.
- Itt a pizza? – nézett félre Ben és megpillantotta Harryt. Megsemmisülve pillantottam Harryre aztán Benre.
- Ki ez? – nézett felém, és az álmosság egyetlen tünete sem látszott már rajta.
- Ben. – suttogtam – egy barátom.
- Mondd, Vic. Miért kell mindenkivel összebarátkoznod?
- Csak ma találkoztunk először Harry. Ő csak a barátom. – pillantottam mérges szemeibe félénken.
- Barát. – nevetett fel gúnyosan.
- Jegyezd meg haver, Ő az enyém. Meg se próbáld. – azzal besétált a szobámba és magára csapta az ajtót.
- Szóval.. – kezdtem bele.
- Azt hittem nem zavarok. – húzta össze szemeit. Kedvem lett volna eltűnni most.
- Nem tudtam, hogy jön. Azt hittem holnap…
- Tök mindegy. Felejts el. – megfordult és a kardigánjáért ment.
- Nem akarom. – fogtam meg csuklóját, hogy marasztaljam.
Ben szemszöge
Visszanéztem és könnyes szemét épp most törölte meg. Éreztem kis kezeit a nagy csuklómon. Aggódva simítottam végig ujjaimat arccsontja élén.
- N-ne haragudj. – haboztam. – Szólj ha tényleg egyedül vagy. – pillantott rosszallóan a szobám felé.
-Most mennem kell. –mosolyt erőltettem az ajkaimra. – Szia. –erősen összekulcsoltam az ujjainkat majd elengedtem a kezét.
- Hívlak. – hallottam zavarodott hangját, aztán óvatosan becsukta az ajtót.
Vic szemszöge
Lassan lépkedtem Harry felé. Tudtam, hogy nem aludt, ezért leültem az ágy szélére és megszólítottam.
-Ezt most miért kellett? – förmedtem rá óvatosan.
- Nem láttad, hogy néz rád? Ha nem jövök, biztosan bepróbálkozik. – unottan beszélt és fejét felém sem fordította.
- Nem… Ez nem is igaz.. – próbáltam magamnak magyarázni a dolgokat, de eszem bejutottak azok a képek amikor teljesen zavarba jön. Meg amikor telefonáltam és…
- Higgy, amit akarsz.
- Kint alszom a kanapén. - durcáskodtam.
- Nem viselkedhetünk úgy, mint egy 50 éves házaspár. Ne hülyíts már. – Egy mozdulattal berántott maga mellé a meleg takaró alá. – Végig rád gondoltam , erre te összeszedsz valami fiút? Nem erre számítottam. – pöccintette meg az orrom hegyét.
- Csak ma találkoztunk. Ne legyél már ilyen féltékeny. – fordultam a másik irányba, de szorosan magához húzott. – Néha igazán bízatnál bennem.
- Mmh jó. – Mordult egyet és csendben elaludtunk.
- Reggelt. – dörzsölgettem szememet a hirtelen jött fény hatására. – Te főzöl? – néztem csodálkozva Harry felé.
- Ja. – válaszolt holmi egyszerűséggel. – Ja, és jött egy sms-ed verjükátazzalabarátomathogytelefononbeszélünk fiúkától. Válaszoltam is neki. – mosolygott gúnyosan. Kezemet fejemhez kaptam és a telefonomat kerestem.
- Ott van, ne hogy ne tudjál vele beszélni. Katasztrófa. – mutatott trehányan a telefonom felé.
Félve olvastam a sorokat.
Reggelt:) Hívj ha oké a helyzet! xx Ben
Megsemmisülve olvastam a választ majd Harryre néztem.
Ben szemszöge.
Hangosan csengett a telefonom, jelezve, hogy sms-m jött. Mosollyal a számot oldottam fel telefonom, hogy elolvassam Vic válaszát. A mosolyom a számra fagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése