7.rész

- Harry, nem értelek. Nem barátkozhatok más emberekkel is?
- Ez a gyerek nem barátkozni akart.. – nevetett gúnyosan. – Ha ennyire akarod a barátságát hívd csak fel, hazamegyek. Had élvezzétek egymás társaságát. – sértegetett.
- Tudod, hogy soha nem csalnálak meg. Szeretlek Harry, ezt Te is tudod.
- Ja. Tudom. – fordult meg és beviharzott a fürdőbe.
Megsemmisülve néztem, ahogy elmegy. Tartásához mérve szinte láttam tekintetét, elégedett volt. Kellőképpen eltántorított arról, hogy Bennel vagy esetleg mással is találkozgassak. Csak engem nem fog manipulálni. Nem az apám, hogy megmondja kivel igen és kivel nem beszélhetek. Ugyan már. Semmi bajom nem lesz.





- Nem értelek Harry. Miért kell folyamatosan vigyáznod rám? Tudok magamra is.. – ültem le a lehajtott WC ülőkére.
- Ajjhh ne kezdd már megint, légy szíves. – sóhajtott egyet és gyorsan lekapta magáról a pólót. Fürdéshez készülődött. Izmos gerincén lágyan sütött végig a nap.  Kedvem lett volna végigsimítani rajta, de túlságosan haragudtam rá.
- Látom, tetszem. – Kacsintott majd büszke mosolyra húzta száját.
-  Na ja, kimentem. – forgattam meg a szemem , és álltam fel az ülőhelyemről.
Két erős tenyér ragadta meg derekamat és visszahúzott a testéhez. Fenekem ágyékához simult. Meleg leheletét éreztem nyakamon, mitől automatikusan libabőrös lett a felsőtetem. Mutató és középsőujját végigsimította az imént lett érdes felületen. Az érzéstől automatikusan felnyögtem.
- Annyira hiányoztál már. – suttogta alig hallhatóan a fülembe. Kezei ismét levándoroltak a derekamra és enyhén belém markolt. Felemelt és ráültetett a pultra. Fejét beletúrta mellkasomba én pedig óvatosan belemarkoltam göndör fürtjeibe.
- Most nem szabad. – csitítottam le, akármennyire is akartam volna őt. – Menned kell. És nekem is.
Könyörgő tekintettel nézett fel szemeimbe. Ujjait rákulcsolta az én ujjaimra és a körmeimet kezdte simogatni ujjbegyeivel.
- Ne haragudj. Én is szeretlek. – apró mosolyra húztam a szám. – Nem lehetek én sem önző. Mit bánom menj akárhova ezzel a majommal, de ha akármit csinál veled… - ujjaim ráhelyeztem ajkaira, nem akartam, hogy folytassa a mondatot.
- Köszönöm. – néztem zöld szemeibe hálásan. Kisimította a hajtincseket az arcomból és egy puszit nyomott az orcámra. – Mennünk kell. – suttogtam fülébe, éreztem, hogy kirázza a hideg. Belelihegett a nyakamba.
-  Ezt folytatnunk kell. – rekedtesen beszélt, megköszörülte torkát , és csókot váltottunk.





- Szia! – Ben mosolya fülig ért.  Válaszként viszonoztam kedvességét. – A szokásost. – utasított. – És mi van a barátoddal? – hangszíne nem volt olyan határozott, mint az előbb. Lassan megfordítottam fejem és belenéztem szemeibe. Kerülte a kontaktust, inkább elnézett az ajtó felé, kettő pasi épp akkor állított be.
-Vic! – rögtön felismertem Liam barátságos hangját. – Hogy vagy? – mosolyodott el, és leült egy bárszékre. – Jaa. – nézett a számomra ismeretlen fiú felé. – Ő itt Andy. – nyújtotta felém  kezét a srác, hogy kezet foghassunk. Andy elképesztően jóképű volt. Mosolyogva nézett végig rajtam.
- Szóval te vagy Harry barátnője. – barátságos volt.
- Viszont sietünk. – tette hozzá Liam , és már rendeltek is.




 Észre sem vettem a fiúk miatt Bent. Látszólag ezt ő sem vette jó néven, rögtön meg is jegyezte miután a srácok már rohantak is.
- Kösz, hogy figyelsz rám , Victoria. – mosolygott gúnyosan.
- Jól van már. Ki kell szolgálnom a vevőket. – csipkelődtem és a kezem játékosan nekiütöttem arcának. Keze automatikusan érintette meg ujjaimat, és rákulcsolódtak. Kikerekedett szemmel néztem végig kezeinken. Elképesztő gyorsasággal váltunk szét mintha semmi nem történt volna.
Füleimben éreztem a lüktető vért, kerültem Ben tekintetét. Bár éreztem magamon, égetett a nézése.
Talán igaz, amit Harry mond.



Harry szemszöge




Lassan sétáltam végig a sötét utcákon. Figyelmem a zsebemben lapuló telefonomra terjedt. Gyorsan kaptam fel fülemhez, amint megláttam a hívó személy nevét.
- Mondd.
- Ott van, ott ül bent. – szemöldököm összeráncoltam, veszélyes tekintetet öltve haladtam tovább.
-  Még valami?
- Andy azt üzeni, hogy igazi főnyeremény. – fejemet ráztam.
- Köszönöm, Liam. Andy, Victoria nem egy trófea. Ő egy nő, és az enyém.





Gyors kanyar után bementem abba a kis utcába ahol a kávézó van. A kirakatok fénye megvilágította a sötétben rejlő alakokat. Nagy forgalom volt a kis helyen. De nem nagyon  izgattak, kivéve egy. Akinek el kell tűnnie.
Ahogy beléptem a kis ajtón a szemek mind rám szegeződtek, és hallani lehetett néhány „ Az ott Harry” suttogást. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az embereket, egyenesen mentem tovább a pulthoz. Ben nem volt ott. Csak Vic serénykedett a mosogatással.
- Téged kérnélek. – mondtam mosolyogva. Felismerte a hangom, lassan és óvatosan fordult meg tengelye körül, pillanatok alatt áthajolt a pulton,hogy megcsókoljon. 
- Eljön mindennek az ideje. – halkan beszélt, csak az igazán közel ülők hallották valójában, hogy mit is mondott.
Figyelmesen simítottam végig álla élén, és néztem, hogy lesz az érintésemtől libabőrös.
- Dolgoznom kell. – világosított fel.
- Megvárlak. – vetettem le magamról a fekete kabátomat. Édesen mosolygott vissza rám, aztán eltűnt a kávégép mögött.



Vic szemszöge




- Itt voltak Liamék. – közöltem az információt.
- Igen? És hogy-hogy? – kérdezett vissza unottan.
- Csak kávéért.
- Nem is mondta. – mondta félig rám, félig pedig a telefonját figyelve.
Mivel úgy láttam el volt foglalva nem zavartam, a műszak végéig nem is beszéltünk. Mosogatás közben őt figyeltem. Ha egy szóba bele tudom fogalmazni, hogy milyen is Ő, a ’tökéletes’ szó lenne a megfelelő, azt hiszem.




- Végre. – döntött végig az ágyon, majd felém hajolt. Apró csókokat nyomott porcikáimra, én pedig halk nyögésekkel díjaztam cselekvését.



Ben szemszöge





Nem tudom kiverni a fejemből a ma történteket. Vic érintését, és én hülye meg megfogtam a kezét.
Ma még ráadásul nem is hívott. Ezt rohadtul elrontottam. Fel kell hívnom, és bocsánatot kérnem.
Felkaptam az ágyról a telefonom, és megkerestem a névjegyzékben Victoria számát. Kínosan hallgattam a kicsengést. Ami most hosszabb ideig tartott, mint általában.
-Igen? – habozott.
- Rosszkor hívtalak?
- Óóó. Sziaa. Neem. – persze, hogy igen. Ezt végleg elcsesztem. Hirtelen belerúgtam a falba. A fájdalomtól felszisszentem. A távolból hallottam Harry hangját. Valamit suttogott, aztán Victoria nevetett egyet. A szívem szakadt meg. Nekem kell most ott lennem.
- Várj egy kicsit. – mondtam , aztán rögtön letettem a mobilt.





Gyorsan felvettem a kardigánom és kifutottam az utcára. Nem gondolkoztam, csak ösztönösen viselkedtem. Nem gondoltam arra, hogy ezzel talán fatális hibát követek el, esetleg végleg elvesztem Victoriát, de lehet, hogy mégsem. Ez még jobban arra késztetett, hogy tegyem azt amire most vállalkozom. Teljes erőmből futottam végig az utat a házamtól egészen Vic házáig. Felrohantam a lépcsőkön és idegesen becsöngettem. Majd még egyszer.
- Ben? – nézett furcsán. Csak egy topban és egy francia bugyiban nyitott ajtót. A top jobb pántja le volt szaggatva a válláról.
- Ki volt az? – hallottam Harry hangját a hálóból.
- Én vagyok az, Harry. – léptem előre.