2.rész Találkozás

-Mi a fene történt veled?- megfogta csontos vállam és enyhén megrángatott , hogy reagáljak és felnézzek rá. – Victoria! Nézz a szemembe? Nem hallod? Mit műveltél?- Felnéztem de nem a szemébe , kerestem egy biztos pontot amit tudok nézni , de a szemkontaktust nem akartam tartani. Könnyeim automatikusan beindultak és hullottak lefelé.


-Menj el ,Harry, kérlek. – suttogtam alig hallhatóan. Megrázta a fejét.
-Ebben az állapotban nem hagyhatlak egyedül. Megvár..
-Nem Harry. El kell menned.- vágtam közbe mondanivalójába , és erőt vettem magamon, már nem suttogtam. Szinte kiabáltam , fenyegetésnek szántam szavaim , de nem hátrált meg.
-Nem. – egyszerű válasza visszhangzott fejemben. Szemöldökét összeráncolva törölgette le könnyeimet a kezével. Arccsontomtól elindulva a kiálló kulcscsontomig. – Megváltoztál. – mondta , még mindig feszes , és ideges hangnemben.
-Harry,kérlek.. – Kezdtem bele tiltakozásomba ismét. – Jó így nekem.- Nyögtem ki hazugságom.
-Egyedül is mennek a dolgok… Nem kell ,hogy vigyázzanak rám… - Pillanatig vacillált , aztán ellökött magától, sarkon fordult és kiment. Az ajtót súroló csengő szólalt meg amikor becsukódott mögötte az üveg. Láttam ideges lépteit , majd egyre messzebbre és messzebbre jutott.


 Lábaim összecsuklottak alattam. Kezem az arcomba temettem és bőgtem. Bőgtem a műszakom végéig a raktárban, Fiona , a munkatársam nem engedte, hogy így dolgozzak.
Miért kellett találkoznunk? Miért akart rögtön a szárnyai alá venni? Hiszen ott a fényűző élete.. Biztosan kihevert már egy ilyen semleges lányt, mint engem.


*Bzzzz-bzzzz-bzzzzz. *
Felkaptam fejem , és könnyes szemmel , alig látva kerestem telefonom a szekrényemben.
Ismeretlen szám.
-H-halo?
-Mikor végzel?- Szívem nagyot dobbant , ugyanakkor csalódottságot éreztem. Azt hittem Harry hív.
-9-kor. – Válaszoltam elcsukló hanggal.
-Baj van , édes?
-Nem, nincs, várlak. – válaszoltam , nevetést erőltetve. Telefonom kiesett a kezemből.Miért élek hazugságban? Miért hazudok mindenkinek? Miért nem ugrottam egyből Harry nyakába amikor megláttam? Hiszen csak rá várok. Csak miatta szenvedek.


Adam volt az , a „csak a szexre kellesz” barátom. Nyáron találkoztunk először egy pub-ban ahol eléggé összemelegedtünk. Jártunk egy ideig, de rájöttünk nem megy,így csak azt a dolgot nyomjuk együtt. Legalább ennyi örömöm legyen.

Műszak végén Adam a kocsija mellett várta , hogy kilépjek a kávézóból. Biccentett felém , majd odamentem és megcsókolt. Hevesebben csinálta mint valaha. Megfordított és nekinyomott a kocsijának, éppen kezével indult volna felfedezni , de leállítottam.Lebiggyesztette száját és beült a kocsiba. Mikor megkerültem a kocsiját , láttam parkolni egy nagy , fekete autót. Sosem láttam még itt erre, gondolom valami új szomszéd.
Beszálltam , és elindultunk. Egész úton azt hallgattam , hogy melyik csapat nyert kupát  ,meg ilyesmi.


-Már nagyon kívántalak , baby. – nyögött fel Adam, mikor az imént becsukott ajtónak nekinyomott , és húzta le a pólóm, majd végigsimított kis mellkasomon , hogy kinyissa melltartómat.

Nem gondoltam , volna, hogy egy fiú egyáltalán képes hozzányúlni egy hozzám hasonló lányhoz. Csak csontjaim vannak, semmi másom nem maradt. De véletlenül sem azért kezdtem nem enni, mert dagadtnak láttam magam.. Nem , egyszerűen ha Harry nincs, semmi nincs. Megvontam magamtól minden emberit. Napokig ültem a szobámban gondolkodva, és sírtam és sírtam, mert nem volt értelme az életemnek.

Kopogtak az ajtómon mikor éppen végeztünk dolgunkkal.
-Ki ez a fiú? – rontott be Harry a sötét lakásomba.
-Harry…- Nézett vissza idegesen ,  s mikor rám nézett kicsit meglágyult tekintete.- Zuhanyzik.. de , ne, ne értsd félre. Ő csak amolyan , barátféle… - magyarázkodtam el-elcsukló hangommal.Harry szemöldöke ismét összeszaladt.
-Barát , mi? – nevetett fel mélyen. – Vic , Te csak az enyém lehetsz. Kap 5 percet , hogy elküld a fenébe. Aztán még egyszer nem akarom látni, megértetted? – emelte fel a hangját , engem pedig kirázott a hideg.
-Nem vagyok gyerek , akinek parancsolgatni kell. Azt engedek be akit akarok Harry.- próbáltam visszavágni , de nem ment. Nem vette komolyan mondanivalómat.
- 5 perc. 5 perc Vic. – ismételgette , én pedig elindultam a fürdő felé.


-Adam.. – könnyek folytak le az arcomon. – Most el kell menned…
-Mi van , baby? – Adam túl hangos volt. Hallottam , hogy valami zörgött az előszobában. Harry rúghatott meg valamit. – Nem is nyomunk még egyet? – szemeimet lehunytam, vártam a reakciót. Haz kevésbé óvatos lépései közeledtek.
- Nem hallottad mit mondott? – ordított- Menj el a , francba! – kibuggyantak szempilláim alól a könnyek. Kezemet Harry mellkasára raktam , abban az esetben , hogyha Adam kinyitja az ajtót , tudjam Hazt egy kicsit visszatartani. Kinyílt a fürdőszobaajtó , s találkoztam két ideges szempárral.
-Te meg ki a fene vagy? – nézett végig Harryn.
-Menj  innen , ha jót akarsz. – fenyegetőzött, és én éreztem ,hogy bele kell szóljak.
-Adam, kérlek menj el.- Suttogtam és meggyőző pillantásokat vetettem felé.- Megleszek. – halvány mosolyt erőltettem a számra. Adam nem akart balhét , és én sem, Harry viszont túlságosan dühös volt.


Az ajtó becsukódott, ketten maradtunk. Lassan fordultam meg , hogy szemben álljak vele, félő pillantásokat vetettem tekintetére , hogy kitaláljam , mire gondol.
-Mit akarsz? – suttogtam , alig hallhatóan.
- Visszakapni.
- Miért? Taylor Swift annyira unalmas volt?- nevettem fel cinikusan. Direkt addig húztam Harryt amíg idegesebb nem lett.- Nem akarom, hogy a védelmed alatt legyek. Tudok vigyázni magamra.
Mintha nem is szólaltam volna meg szimplán leült a kanapéra és tovább nézett.
-A barátod ennyire jól csinál valamit ,’Baby’? – vette a lapot , ő is továbbhúzta a húrt.Gúnyt véltem felfedezni szavaiban.
-Menj ,Harry.
-Nem.
Felállt , erőteljesen megfogta a felsőkarom és kivitt a kocsijához.
-H-hová megyünk?