4.rész Megbeszéltük

-Szia. – köszöntem halvány mosollyal Adamnek.- Mindjárt végzek…- mutattam a fiúk felé, de Harry már nem volt a helyén. Az ajtó csukódása jelezte , hogy elment. A srácok hol felém , hol Harry távolodó alakja felé tekintettek.
-Mi van? – Zayn eszmélt fel elsőként, aztán végignézett Adamen.
- Mint mondtam, zárunk. –suttogtam alig hallhatóan.
Csöndesen álltak fel helyükről és sokkolva szedelőztek. Niall tekintete már került , nem nézett rám. De ha igen , lesajnáló pillantásokat küldött felém.



- Állj már le. – szedtem le nevetve magamról Adet miközben nyakamat szívogatta óvatosan.
- Olyan finom vagy.. – harapott bele egy utolsót az alsó ajkamba. Belenyögtem mondatába, és minden szempár rám szegeződött. Arcomat ellepte a vörös pír, de senki nem szólt semmit.



Az együttlét Adammel ismét átlagos volt. Nem érzek igazi szerelmet iránta, de csak ő van nekem. Jelenleg csak ő tudja kielégíteni vágyaimat. Csak neki tudom kiönteni a lelkemet. Jól mondta Harry. Még ilyenkor is rajta kattog az agyam, hogy vajon hova és miért ment el. Miért utasítom el még mindig? Lehet , hogy már többet tényleg nem fog keresni. Lehet már most próbál elfelejteni.



 Hirtelen bevillant, hogy hova megy Harry ha bántja valami. Arcom lesápadt és egy emlékkép cikázott végig a fejemben. A kép amikor Harry totál részegen vezet és karambolozik egy kis teherautóval. És én mellette ültem. Mindvégig tiltakoztam , én akartam vezetni , de féltem tőle. Féltem , hogyha nincs magánál akármit megtesz. Megüt , vagy esetleg rosszabb.. Hál’ Istennek nem történt nagyobb baj, de azon a képen, amire emlékszem Harry eszméletlenül, vérző fejjel fekszik a kormányon. Könnycseppek indultak versenyezni lefelé az arcomon. Automatikusan ruháimért nyúltam, és villámgyorsasággal vettem fel őket. Fejemben pedig az útvonalat tervezgettem , hogy hol is jutok el abba a kocsmába, ahol őt mindig szívesen várják.



Zakatoló szívvel futottam végig sötét utcákon, olykor-olykor begyorsítottam, mikor veszélyes környékhez értem. Már messzebbről hallottam a sok férfi okozta zajt, ami a kocsmából szűrődött ki. Nem szívesen mentem be oda, tudtam , hogy én leszek az egyetlen normálisan öltözött lány. A többi férfi persze rögtön kiszúr, és hozzám siet. A sör és a bor együttes szagát éreztem , és a többi férfi izzadságát. Undorodva néztem végig a társaságon. Néhányan táncoltak , esetleg a földön fetrengtek, de a tömeg nagy része a ma esti meccset nézte. A külső tényezők, zajok rögtön elszálltak amikor megláttam egy fehér inges, fejét a tenyereibe temető fiút. Odasiettem hozzá és leültem az asztalához, ahol egyedül ült a leghátsó , eldugott kis helyen.



- Nem kérek semmilyen szolgáltatást mondtam már. – mondta unottan , fel sem nézve. Végignéztem rajta mielőtt válaszoltam volna. Göndör haja végei enyhén izzadtak voltak. Inge néhol foltos. Előtte pedig üres poharak. Éreztem illatát, de nem olyan, mint általában. Keveredett az alkohol szagával.
- Harry? – kerestem tekintetét, majd lassan elvette kezeit az arca elől. A döbbenettől alig bírt megszólalni, szólásra nyitotta a száját, aztán belenéztem a szemébe. – Minden oké? – egy kis mosollyal kereszteztem a kérdésemet, mire Ő egy határozatlan bólintással válaszolt.
- M-mit keresel itt?
- Aggódtam érted.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Ismerlek, Harry. – nevettem fel kissé, majd elhallgattam, Harry még mindig a szavakat kereste.



Nem hagytam,hogy megszólaljon. Fejem beletúrtam vállába, és átöleltem. Olyan régóta vágytam , erre az ölelésre. Szemeimben összegyűltek a könnyek , és a múltra gondoltam. Arra a napra, amikor először találkoztunk abban a parkban, ahová még ma is visszamegyek, reményekkel telve, hárha megint ott találom. Szorosan tartottam kezeim, nem akartam elengedni. Éreztem, hogy ujjait lágyan belenyomja hátamba. Légzése kissé felgyorsult. Mikor felnéztem, szemei sarkából könnyek szabadultak fel, amik benedvesítették gallérját. Hüvelykujjaimmal törölgettem le azokat, így segítve neki. Így ültünk órákon át, szó nélkül, egymás szemébe nézve. Szavakkal nem tudtuk kifejezni azt, ami most történt köztünk. Forró lélegzetét éreztem bőrömön, és zöld tekintetét belefúrta az én szemembe. Jobb kezemmel fürtjeivel babráltam, miközben ő ujjaival a vállamon kilógó csontot simogatta.



Lerendezte a számlát, és kocsiba akart szállni.
- Nem Harry. Én vezetek. – halvány mosollyal a száján bólintott és megkerülte a kocsit. Én kerültem a vezetőülésbe. Mivel , nincs tapasztalatom ilyen, nagy kocsikkal félő pillantást vetettem felé. Kuncogott, és gödröcskéi megjelentek az arcán. Óvatosan megfogta kézfejem és ráhelyezte a kuplungra.



- Azt akarom, hogy ne találkozz azzal a fiúval többet. – mondta amikor a lakásajtómhoz értünk.
- Harry..
- Oké? – Mondta kissé erőszakosan.
- Ő a barátom. Nagyon sokat segített az utóbbi időszakban… Nem hagyhatom ott egyik napról a másikra.. – próbáltam meggyőzni.
- Most már itt vagyok.
- Meg fogja érteni, nem lesz több olyan alkalmunk amikor..
- Hallani sem akarom. – szegezte tekintetét a nyakamra, ahol még mindig ott árválkodott a kis lila folt. – Most már az enyém vagy. – komoly tekintete visszatért a szememhez.



Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót. Halkan levettem magamról a kardigánt és a táskámat. Hallottam az utcáról beszűrődött zajt amit Harry csinált a kocsijával, kezdtedben hangos volt, majd ahogy elhaladt egyre halkult. Tudtam ha Harry bejön, összetalálkozik Adammal aki még mindig nálam aludt. Óvatos lépésekkel mentem be a szobámba , ahol Ad szuszogott. Halkan vettem le ruháimat ,melyek csendes puffanással landoltak a földön.



- Hol voltál? – kérdezte rekedten.
- Segítettem Harrynek.. – Hirtelen felült és felém fordult.
-Minek? – kérdezte flegmán.
- Tudtam ,hogy hol van és mit csinál.. Nem akartam ,hogy bajba kerüljön.. Adam .. figyelj..
- Nem szorul a segítségedre. – vágott közbe.
- Figyelj.. nem tudom , hogy esetleg…, folytatnunk kéne..
- Mit? – tisztán láttam a sötétben is ,hogy összefutottak a szemöldökei.
- Hát.. ezt.. tudod.. – hebegtem..
- Miért hallgatsz rá? – mérgesen visszaszólt.
- Tudod, szerintem.. jól alakulnak a dolgok köztem és Harry között..
- És ő? Ő az akire vágysz? Én sem vagyok különb nála. Jó , nem tudok mindent megadni neked, de tudnálak jobban szeretni. Victoria, én szeretlek téged. Persze tudom ,hogy az a köcsög életed szerelme, és én tiszteletben is tartom. De akkor is. Biztos vagy a döntésedben?
Könny által áztatott arccal bólintottam.
- Látod. Ez a különbség közte és köztem. Ő csak magának akar. Én meg csak a Te érdekedet nézem.
- Nem ismered a múltat. Nem ismered miken mentünk keresztül Adam.. Nem érted..
- Épp eleget meséltél.



Egész éjjel nem aludtam, a történtek felkavarták a gondolataimat. Reggel viszont Harry tette fel a pontot az i-re. Telefonom jelezte, hogy sms-t kaptam.
„Tudom, hogy ott volt nálad, úgy emlékszem megbeszéltük. Fél óra múlva ott vagyok.”